Szívszorító! János bácsi, a nyuszis hajléktalan 210 kisgyereknek készített húsvéti édességcsomagot. ❤ Most Ezzel a kéréssel fordulna hozzánk! Kérjük segítsetek most Ti neki! Terjesszétek!


Karácsony után ismét szeretne örömet szerezni azoknak, akik odamennek hozzá. Sajnos önzetlensége ellenére rengeteg visszautasításban is része van.


Jó néhány alkalommal írtunk már János bácsiról, aki nyuszijával a Stadionok buszpályaudvar lépcsőjénél várja majdnem minden délután az arra járókat. Legfőbb célja, hogy örömet szerezzen a gyerekeknek, emiatt pedig minden nagyobb ünnepkor különleges meglepetéssel készül.

Az emberektől kapott adományok nagy részét félreteszi, és amint eljön a Mikulás, a húsvét és a gyereknap, ajándékcsomagokat állít össze a pénzből, tele édességgel.

A forgatókönyv mindig ugyanaz: ha egy gyerek arra sétál a szüleivel és megörül a nyuszinak, örömmel engedi neki, hogy megsimogassa, majd előhúz a táskájából egy csomagot és átadja neki.

A mércét ráadásul egyre feljebb rakja: a 2016-os év végén 120, tavaly húsvétkor 150, Mikulásra viszont már nem kevesebb, mint 250 csomagot készített.

Ezúttal 210 gyereket szeretne megajándékozni, de mint mondja, könnyen lehet, hogy ha idő előtt elfogynak, megemeli pár tucattal ezt a számot. Március 14-én kezdte az osztást, 10 nappal később – amikor meglátogattuk – 80 darabnál tartott, de az ünnep igazi hajrája csak most következik. Ráadásul eddig az időjárás sem alakult túl kedvezően.

János bácsi mindig megőrzi a tételes elszámolást a csomagokról. Ezúttal a kiegészítő dekorációval együtt 200 ezer forintnál is többet költött.

A csupa szív, önzetlen szándék ellenére sajnos rengeteg negatív élmény is éri. Egyrészt sok szülő nem engedi oda hozzá a gyerekeit a bennük élő előítéletek miatt, azt pedig különösen nem, hogy a kicsik édességet fogadjanak el tőle.

De talán ennél is szomorúbb, hogy akkor is egyöntetű visszautasításban volt része, amikor arról érdeklődött, sort keríthetne-e egy szervezett ajándékozásra valamelyik óvodában vagy iskolában. A legtöbb helyen még válaszra se méltatták, vagy annyit mondtak, szó sem lehet róla.

Az egyik ilyen eset különösen rosszul érintette: van ugyanis egy majdnem 12 éves lánya, akivel minden kapcsolatot elvesztett még nem sokkal a születése után. Többször próbálta megkeresni, de hiába, mivel a hivatalos papírokon nem ő szerepel az apjaként.

Azonban nemrég segítséggel sikerült kiderítenie, melyik gyermekotthonban él a kislány. Az illető fényképet is mutatott róla neki, már kezdett örülni, hogy 11 év után újra láthatja őt élőben.




“Szerettem volna adni neki is egy csomagot, aztán kitaláltam, hogy nem csak neki vinnék, de az otthonban élő nagyjából 40 másik gyereknek is” – meséli. Sajnos ez sem jött össze: a megkeresésre semmilyen reakciót nem kaptak.

A hajléktalanszálló épületében, ahol lakik, működik egy családok átmeneti otthona is. Itt tavaly húsvétkor még megengedték neki, hogy tartson egy kis ünnepséget, sőt gyereknapkor is. A legutóbbi mikuláskor viszont már visszautasították arra hivatkozva, hogy magánszemélytől nem fogadhatnak el adományt.

Most is ez a helyzet, húsvét vasárnap reggelén ezért a közeli iskola parkolójában fogja várni a gyerekeket, közterületen ugyanis senki nem akadályozhatja meg.

“Próbálom minden szülőnek mondani, hogy szóljanak a gyerekeiknek. Remélem, minél többen eljönnek majd” – mondja bizakodva.

Már a gyereknapon is gondolkodik: a tavalyi 100 csomagot 150-re szeretné emelni, év végére pedig még nagyobbat álmodott – 300 Mikuláscsomagot tervez, hiszen legutóbb is hamarabb elfogytak, mint ahogy tervezte.

“A legfontosabb számomra a nyuszi, aztán jönnek a gyerekek. A maradékból pedig valahogy csak megélek…”

– foglalja össze megható filozófiáját, miközben épp egy kislány lép oda hozzá lelkendezve. Persze neki is ad csomagot, a következő szavakkal: “Tessék, a nyuszitól kapod, nem tőlem!”

Ha ez a cikk eljut egy olyan pedagógushoz, óvónőhöz, vagy gyerekekkel foglalkozó szociális munkáshoz, akinek az intézménye nem lenne ennyire elutasító János bácsival szemben, írjon a lang.david@szeretlekmagyarorszag.hu címre.