Azt hiszem egy életre szóló élményt kaptam ma, épp onnan ahonnan SOHA nem vártam volna! Örökre a lelkembe égett! Ha van szíved olvasd el és kérlek oszd meg! Köszönöm!

(a kép illusztráció)

Embertársaim, ezt meg kell osszam veletek is! 
Megérkeztem ma Budapestre a nagymamámhoz, a kora délelőtti órákban. Keleti pályaudvar. Hömpölygő tömeg. Nézek ki a fejemből és megyek ki a pályaudvar főbejáratán. 


Nem igazán voltam derűs hangulatban, hisz mamám beteg. Ezért is jöttem fel hozzá, hogy meglátogassam. Amíg még tehetem... Ekkor egy bizonytalan gyerekhangra kaptam fel a fejem, aki utánam kiabált. " Hé bácsi, elfogadod tőlem ezt a szép virágot? (egy sárga nárciszt kaptam) Egy fiatal, szegényesen öltözött, láthatóan sajnos elég nyomorban élő roma lányka szólított meg ekkor. Odafordultam hozzá és köszöntem neki. "Szia! igen,el. De miért is kapnám én ezt? - kérdeztem. Ezt mondta: "Azért adom, hogy szebbé és boldogabbá tegyem a napodat. Nem várok és akarok semmit cserébe. Nálunk ez így szokás, az én anyukám így nevelt minket." 


Mikor ezeket kimondta, csakhogy nem könny csordult a szemembe, annyira meghatódtam és boldog is lettem egyszerre! Nagy öröm volt ez nekem. Több okból is! Örülök, hogy ilyen emberek is vannak köztünk és már fiatalon ezt nevelik beléjük a szüleik. Másrészt: A szeretet nem faji és anyagi kérdés, és ugye, hogy vannak a romák közt is önzetlen és kedves emberek?! Embertársam, kívánnám mindenkinek, hogy aki pesten a keletinél jár fusson össze ezzel a kislánnyal, mert nagyon édes volt! Remélem mások is találkoznak majd vele! Arra kérem minden embertársamat, ossza ezt meg, lássa csak kis hazánk, hogy a szeretet mindenhol ott van és mindig győzedelmeskedik! Köszönettel,
Tóth Viktor