EZT üzenem minden magyar "Soros bérencnek", aki részt vett a tüntetésen! Egy igaz magyar ember szívszorítóan őszinte levele: - Ha te is egyetértenél vele, add tovább szavait!


Szombaton ott voltam a Kossuth téren. Ott voltam azoknak a kiábrándult embereknek a társaságában, akikben még él a remény: történhet változás. Büszke voltam arra, hogy köztük lehettem. A szavazás utáni elkeseredettségemet felváltotta valami más. Azt éreztem, hogy jó helyen vagyok, hogy jó ügyért harcolok. A rendezés, a szónoklatok, a tömeg hozzáállása nem volt tökéletes. De a világban vajon mit nevezhetünk annak? Nincs olyan, ami mindig mindenkinek megfelelő. Egy valami viszont biztos: az ország megmozdult, változást akar, békét akar és egy élhető hazát.


Ostoba módon fellátogattam az Origo honlapjára, ahol minősíthetetlen stílusban beszéltek rólunk: rólunk, magyarokról. Azokról a magyarokról, akik nem a Fideszre szavaztak. Akiket nem tudtak megnyerni a gyűlöletkampánnyal, a megfélemlítéssel vagy éppen egy kis összegű Erzsébet-utalvánnyal. Akik önszántukból, saját költségükön utaztak fel a tüntetés helyszínére. Aztán vasárnap korán reggel már szembejött velem Rogán Antal “minőségi” véleménye is, miszerint a tüntetésen mindenki Soros embere volt, sőt, mi több, lassan már én magam vagyok Soros György, annak ellenére, hogy nem is tudtam róla, majd rövidre zárta annyival, hogy mi, akik kint voltunk, politikai bolhacirkuszt csináltunk. Bár, persze, mit is várhattunk? Bocsánatkérést semmiképp, belátást meg aztán pláne. Egy valamit viszont hozzáfűznék: egyetlen magyar ember sem érdemli, hogy így beszéljenek vele/róla. Nemcsak, hogy méltatlan, még hazugság is, de szándékos provokáció, aminek újabb feszültségfokozódás az eredménye – ezt eddig is profi módon űzték.

Az ország sajnos – talán visszavonhatatlanul – 2 részre szakadt: a Fideszesekre és az ellenzékiekre. Miután a tüntetés pont olyan békésen zajlott, mint ahogyan az tervezve volt, azzal már nem tudnak kampányolni, hogy a lázadó csürhe nem érdemel szót sem. Így kitaláltak még egy kis hazugságot, még egy kis ráadást. Borzasztóan bántja az igazságérzetemet az, amit majdnem 3 millió ember támogat még mindig. Hogyha esetleg Te is köztük vagy, akkor elmesélem, miről volt szó a tüntetésen: az összefogásról.

Arról, hogy jogunk van ahhoz, hogy tisztességesen bánjanak velünk. Arról, hogy senkinek nincsen felhatalmazása rá, hogy hülyének nézzen, becsméreljen és ítélkezzen felettünk, egyetlen embernek, egyetlen kormánynak sem. Hiszen ők szolgálnak minket, nem pedig mi őket. Arról, hogy független magyar sajtó kell. Mi ott voltunk értetek is, mert ebben az országban mindenki egyenlő. Ott voltunk, hogy ne búcsúzzatok el zokogva a családtagjaitoktól az elkövetkezendő években a repülőtéren. Ott voltunk, hogy a demokrácia valóban legyen demokrácia. És szót emeltünk azért, hogy ne az legyen az általános, hogy beletörődünk az élhetetlen körülményekbe, a megalázó helyzetekbe. Ott voltunk azért is, mert szeretjük Magyarországot és szeretünk benneteket. Sokan azt hiszitek, hogy veletek akarunk szembeszállni, veletek akarunk harcolni. Pedig ez nem így van. Tudom, hogy aki eddig nem látta, kicsi rá az esély, hogy mostantól lássa: nem azért vagyunk csalódottak, mert “vesztettünk”. Nem azért, mert az ellenzék nem tudta átvenni a Fidesztől a hatalmat. Hanem azért, mert láttuk, mi történt az elmúlt 8 évben és nem akarjuk, hogy ez folytatódjon, főleg nem úgy, hogy néhány ember (de leginkább egyetlen diktátor) kezében a teljhatalom, amivel csúnyán visszaél. Én megértem, ha Ti másképpen látjátok, meghallgatom az érveiteket, de vajon Ti is meghallgattok minket? Utánanéztek több forrásból a híreknek? Láttok és nem csak néztek? És a kérdésre, miszerint miért is mentünk tüntetni, találtok valaha helyes, számotokra elfogadható választ? Hiszen valaki azt sérelmezi, hogy ennek a békés menetelésnek értelme sem volt, valaki az erőszak ellen kampányolt…


Most pedig itt az én üzenetem Nektek, Soros bérenc társaim, a Fidesz szemében “senkik”:

Büszke vagyok rátok! Büszke vagyok arra, hogy veletek lehettem. Reményt adtatok, amikor már kezdtem azt érezni, hogy rajtam van rossz szemüveg. Köszönöm, hogy a gyűlölet helyett az összefogást választottátok. Azt, hogy tenni akartok és tesztek is azért, hogy az otthonunk, Magyarország jobb legyen, más legyen. Köszönöm, hogy nem szegi kedveteket és a kitartásotokat az a rengeteg rosszindulatú ember, akik nem tudják és nem is akarják megérteni, mi az a hazaszeretet, a tisztesség és a becsület. Köszönöm, hogy pártoktól függetlenül sikerült egy célért küzdenünk. Köszönöm, hogy mellettetek újra büszke lehetek arra, hogy MAGYAR VAGYOK és bármit hoz a jövő, olyan emlékeket viszek magammal erről a napról, amit senki nem tud elvenni tőlem. Annyi mindent tudnék még mondani, de a szavak már nem elég kifejezőek, így mindössze ennyivel zárom a soraimat:
KÖSZÖNÖM NEKTEK! SZOMBATON ÚJRA TALÁLKOZUNK!
Maradok tisztelettel, egy igaz magyar, Kovács Lajos