Már épp szedte volna el a kisfiú pénzét egy visszataszító férfi, amikor váratlanul ott termett egy nő... Bárki példát vehetne erről az anyukáról! Kérjük adjátok ezt tovább!


Amikor leértem az aluljáróba, (Budapest, keleti aluljáró): azonnal megpillantottam őket: az iskolatáskás, félelemtől mozdulatlanná dermedt kisfiút és a hozzá fenyegetően közel álló, erősen gesztikuláló, visszataszító külsejű alakot.


Ahogy közeledtem, már hallhattam is mi folyik éppen:

– Legalább néhány százast adj, látom rajtad, hogy van pénzed!

Odaléptem hozzájuk, és karon ragadtam a gyereket:

– Máskor ne rohanj előre, mondtam, hogy várj meg! – szó nélkül elindult velem, halkan odasúgtam neki, hogy tőlem nem kell félnie, anyuka vagyok, a gyerekeim kb. vele egyidősek.

Pár percig aztán csendben lépkedtünk egymás mellett, csak akkor mert megszólalni, mikor biztonságos távolságba kerültünk a férfitól.

– Velem még sose történt ilyen. Van a zsebemben egy kis pénz, már majdnem odaadtam neki. Pedig nagyon nem szerettem volna…

Elmondtam neki azt a néhány mondatot, amit a saját gyerekeimhez intéznék egy hasonló helyzetben:

"hogy az ilyen emberek, akik gyerekek pénzét szednék el, a leghitványabbak, ők mindennek a legalja. Legközelebb határozottan menjen tovább, még csak rájuk se nézzen."

Megtudtam, hogy 12 éves, pont, mint a fiam. Aki szintén egyedül buszozik az iskolába, és onnan haza. Megkértem, hogy beszéljen erről a szüleivel. Kiderült, hogy az anyukája egy ideje nincs itthon, Japánban van.

Közben odaértünk a buszmegállóba, szinte rögtön jött is a busza. Az ajtóból még visszanézett:

– Apának el fogom mesélni!

Így lettem néhány percre egy ismeretlen kisfiú pótanyukája.

Bárki példát vehetne erről az anyukáról! Segítsünk egymásnak, ha látjuk, baj van! Kérjük adjátok ezt tovább!