Emlékeznek még Szász Marcira? 195 volt az iq-ja. Egészen hihetetlen, de ez lett belőle 32 éves korára..


A magas IQ kapcsán még mindig az a szeplős és vörös hajú, felnőtteket meghazudtoló választékossággal beszélő kisfiú, Szász Marci jut eszünkbe, akit több mint 20 éve ismertünk meg a tévéből. De vajon mi van az időközben felnőtt, egykoron az ország csodagyerekeként ünnepelt Marcival? Hogyan él, mivel foglalkozik? És vajon még mindig kivételes az IQ-ja? Találkoztunk, ő pedig mindent elmesélt magáról.


Szász Marci 1993-ban, 6 évesen Friderikusz Sándor műsorában tűnt fel, és hamarosan mindenki csodagyerekként tekintett az akkor 195-ös IQ-jú kisfiúra, aki néhány hónap alatt elvégezte az első osztályt. Marci 15 évesen leérettségizett, 16 évesen pedig már egyetemre járt. Most 28 éves, diplomája (egyelőre) nincs és azt sem tudja, mennyi az IQ-ja. Jelenleg vezető fejlesztőként dolgozik egy webes szolgáltatásokat nyújtó számítástechnikai cégnél.

A Twitter-oldaladat elnézve már legalább annyi munkahelyed volt, mint egy nálad minimum kétszer idősebb embernek. Ennek mi az oka?

16 évesen kezdtem el dolgozni, mert fejlődni szerettem volna. Volt egy elég költséges hobbim, a számítástechnika, az új alkatrészek, a gépek beszerzésével viszont nem akartam a szüleim kasszáját terhelni. Kisebb és nagyobb projekteket vállaltam el, olyanokat is, amihez még nem volt meg a megfelelő tudásom vagy tapasztalatom, de azt gondoltam, mindent meg tudok tanulni, majd időközben belejövök. És ez így is volt.

Később pedig sokszor találtam meg olyan cégeket, ahol idővel meglepetések jöttek. Volt olyan, ahol arra számítottak, ha én is benne leszek a csapatban, az csodát tesz, és a csőd szélére került céget újra talpra állítja. De előfordult olyan is, ahol én mondtam azt, hogy valami annyira nem kerek, hogy eljövök, mielőtt kiderül a turpisság.

Régen sok feszültségem származott abból, hogy maximalista voltam és mindenáron a lehető legjobb minőséget próbáltam letenni az asztalra.


Az egyetemet nem fejezted be. Miért hagytad ott a sulit a diploma megszerzése előtt?




Mert nem érte meg ott maradnom. Rengeteg munkám volt, ráadásul sok tanár úgy gondolta, hogy nekem, “Szász Marcinak” sokkal többet kell teljesítenem, nekem bizonyítanom kell. Volt olyan vizsgám, amikor egyszerűen nem hitték el nekem, hogy azok az ötletek és projektek, amiket kidolgoztam, működőképesek. Sőt, amíg a többiek puskáztak, addig mellettem három oktató is állt, azt figyelve, hogyan oldom meg a feladatot.

Te is szerettél volna puskázni? Egy ilyen magas intelligenciájú emberről azt gondolnánk, hogy ő mindent pikk-pakk megtanul.

Ez egyáltalán nincs így, egy csomó dolgot nekem is be kell magolnom, amiben nagyon rossz vagyok. Az egyetemen tulajdonképpen csak kínlódtam.

Arra nem gondoltál, hogy külföldre menj tanulni vagy dolgozni, hogy kipróbáld magad egy másik országban, ahol nem kell megküzdened a saját magad árnyékával?

Amikor felvettek az egyetemre, nem. Később lehetett volna mondjuk egy féléves ösztöndíjjal ide-oda kimenni, ami érdekes lehetőségnek tűnt, de nem érte volna meg. Minden munkámat itt kellett volna hagynom, amik nekem fontosak voltak. És dolgozni sem szívesen mennék el más országba, ahol egyedül lennék. Nem szeretném, ha azok az emberek, akikre számíthatok, nem lennének a közelemben, ha szükségem van rájuk.

Van barátnőd vagy egyedül élsz?

Három éve vagyunk együtt a barátnőmmel, aki nehéz terhet vett a nyakába velem. Rendszergazda, úgyhogy azért elég jól megérti a furcsaságaimat és az sem zavarja, hogy a szobámban elképesztő káosz uralkodik, minden tele van különböző alkatrészekkel.

Mit szoktál csinálni a szabadidődben? Van hobbid? Szoktál bulizni járni?

Imádom a sorozatokat, az igazi kikapcsolódást az jelentené, ha egy egész hétvégés mozimaratonon csak a kedvenceimet nézném. De erre nincs időm. Bulizni nem szoktam, bár egyszer majdnem elmentem az egyetem alatt egy buliba, amikor egy sztár DJ játszott, de nem jött össze. Már az ajtóban álltam, amikor hívott az egyik ügyfelem, hogy másnap délre adjak le egy fejlesztést, úgyhogy dolgoztam a partizás helyett.

Ja, de jut eszembe, a haverjaimmal kétszer is elmentem Soerii & Poolek koncertre, ami őrülten jó volt. Mondjuk, amíg ők elöl tomboltak, én hátul a sarokban álltam egyedül és végig üvöltöttem, másnapra pedig semmi hangom nem volt.

Ezek szerint nem vagy egy társasági ember. Vannak barátaid?

Nem nagyon megy az emberekkel a kommunikáció és eléggé rá tudok izgulni egy-egy találkozásra. Az üzlettársam, akivel másfél éve dolgozunk együtt, viszont épp ebben jó, úgyhogy jól kiegészítjük egymást. Hogy vannak-e barátaim, arra nem tudnék válaszolni, mert őszintén nem tudom, csak kevés emberrel ápolok bizalmi kapcsolatot.


Mit gondolsz, kihoztad magadból azt, amit a magas IQ-d miatt ki lehetett?

Hogy ma milyen az IQ-m, nem tudom, ezzel nem foglalkozom. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a magas intelligenciahányados mellett még egy csomó egyéb dolog is kell. Vannak, akik abban a korban, ahol most én vagyok, már sokkal előrébb járnak, de vannak, akik még sehol.

Én úgy 21-22 évesen, amikor már évek óta dolgoztam, elértem arra a pontra, hogy nem tudtam, hogyan tovább. Az életemet csak a munka tette ki, de közben én magam csak egy üres váz voltam. Totálisan kiégtem.

Forrás: Kerepeczki Anna
Azt éreztem, hogy annyi mindent szeretnék még megismerni, elérni, de az élet túl rövid hozzá. Ezeknek a végtelen távlatoknak a szépségét szeretném meglátni, de ehhez kevés az időm. Most már kezdem magam összeszedni, de érzem, hogy valami nem oké, amit nem tudom, hogy hogyan lehetne orvosolni.

És ha nem számítástechnikával foglalkoznál, akkor mihez lenne kedved?

Autókhoz. Még egy korábbi főnökömnek volt egy Pontiac Firebirdje, amit egyszer kipróbáltam és megéreztem, hogy milyen élmény egy olyan, jól összerakott rendszerben ülni és vezetni, ami sok-sok zseniális mérnök több évtizedes fejlesztésének az eredménye. Azóta nekem is lett egy Mazda MX-5 Miatám, ami másképp, de ugyanezt az élményt adja. Mindent szeretnék megérteni a működéséről, minden apró részletét megismerni. Ha egyszer lesz annyi pénzem, akkor nyitok egy minőségi műhelyt, ahol az utolsó csavarig totál rommá szétszednénk egy-egy autót, hogy aztán újra felépítsük.

Te mindenben a részleteket keresed, a működésének az összefüggéseit?

Tudom, hogy egy kicsit furcsa valami vagyok, nem épp hétköznapi figura.
Mindent rendszerekben látok, amiket apró részletekre bontok, hogy megértsem a működését. A világot is így szemlélem.

Most, miközben beszélgettünk is egy csomó egyéb dolog jár a fejemben, hogy például a telefonod az asztalon mi mindent csinál a háttérben, hogy kommunikál a tornyokkal. Sok szálon mozog az agyam egyszerre, hiszen olyan komplex a világ és az emberek. Az élet azonban túl öncélú és túl rövid ahhoz, hogy mindent kihozzak belőle, amit szeretnék.

Mit szeretnél elérni?

Valami olyasmit, amivel élményt, értéket adok az embereknek. Az egyetem alatt még rengeteg ötletem volt, amikre akkor azt mondták, hogy semmi értelmük, ma pedig már működnek, hiszen időközben valaki másnak is eszébe jutottak és meg is valósították őket. Anno az iTunes film- és sorozatterjesztéséhez hasonló megoldáson is gondolkodtam, amire az volt a válasz, hogy badarság, a szerzők és a kiadók teljesen jól elvannak és nem foglalkoznak azzal, hogy egy-egy nézőnek adjanak el epizódokat. Most egy kicsit zavar, hogy a munkám miatt nagyon le vagyok terhelve és egyre nehezebben jutnak eszembe új ötletek – szeretnék újra visszatérni abba az ihletett állapotba.