Felelős anyaként úgy döntöttem, hogy nem megyek el abortuszra, ezért Ezt mondta az orvosom.. köpni nyelni nem tudtam! Ilyet hogy mondhat?! - Segítsetek!


Durva amit mondtak ennek a fiatal anyukának, csak azért mert így döntött. Amihez teljesen joga volt..!


A 32 éves magyar nő a várandóssága elején tudta meg, hogy kisfia Down-szindrómával fejlődik. Soha nem gondolta volna, hogy ez a hír ilyen reakciókat vált majd ki a környezetéből.

'Mikor a férjemmel tervezni kezdtük a második babánkat, szóba került köztünk a Down-szindróma is. Hogy mit csinálunk, ha esetleg beteg lesz a babánk” – kezdte megdöbbentő történetét a 32 éves Sára, egy magyar kismama, aki október végére várja második gyermekét.

„A férjemmel abban maradtunk, hogy abortuszról szó sem lehet” – mesélte, majd hozzátette, talán ezért sem rázta meg a hír, mikor a terhessége második harmadában közölték velük, hogy a születendő babájuknak Down-szindrómával fejlődik. „Persze az orvosom azonnal felajánlotta az abortuszt és biztosra vette azt is, hogy élni fogok a lehetőséggel. De nem így lett.”

Sára azt mondja, ettől kezdve minden orvosi időpont kész trauma volt. „Minden alkalommal győzködnöm kellett az orvost, hogy nem, nem szeretném elvetetni a babámat, igen, tudom mivel jár a Down-szindróma, és nem, nem vagyok se őrült, se mártír.” Sarah a news.com.au ausztrál hírportálnak elárulta azt is, orvosa egyik alkalommal szó szerint idiótának nevezte őt, amiért nem kért az abortuszból.


A legdöbbenetesebb mégis az volt, mikor azt vágta a fejemhez, hogy csak azért szülöm meg a mongolizmusban szenvedő babámat, mert az állam pénzén akarok élősködni. Azt hittem, rosszul hallok, elvégre ez a kifejezés már évtizedekkel ezelőtt is elavultnak számított, ráadásul borzasztó bántó is.

Sára soha ment vissza az orvosához, és mint mondja, végre egy olyan orvos végzi a terhesgondozását, aki nem tartja őt "UFO"-nak csak azért, mert a Down-szindrómával együtt is vállalja, sőt, szereti a babáját. „Csatlakoztam egy olyan csoporthoz, ahol down-os gyerekeket nevelő szülők osztanak meg történeteket arról, mi mindenre képes a gyermekük. Mióta tag vagyok, egy szemernyi kétségem sincs afelől, hogy jó döntést hoztunk.”
Szerintetek is döntést hoztam? Ti hogy látjátok ezt?