Mindennap bántják tündéri gyermekem, csupán mert EBBEN a betegségben "szenved". Kérlek nézzétek meg mire képes és támogassátok ŐT ti is egy jó szóval! Lássa meg, mennyien kiállnak még érte!


Büszke és ám most kissé elkeseredett anyaként írom eme sorokat. Az én egyetlen kis tündérkém, a 15 éves Dávidka Down- szindrómával született. 


A világon mindennél jobban szeretem és óvom őt, anyaként és emberként is a tőlem telhető legtöbbet teszem és szeretném megtenni érte. Ezért is ragadtam tollat, és írom le, hogy mennyire bánt hosszú évek után is, az, ahogyan az emberek az én kis Dávidomra néznek, mihest kilépünk a lakásból. Szomorú és dühítő látni, az emberek megvető arcát, akár egy bevásárló központban, vagy akár egy buszon utazunk. Ez érzékeli a kisfiam is, és már nagyon de nagyon szomorú ettől. Így is súlyos önbizalom hiánnyal küszködik és talán nem jó ötlet, de szeretném megmutatni nektek, hogy "betegsége" ellenére mire képes az én egyetlen fiam, akire végtelenül büszke vagyok. Nem kérek tőletek semmit más, csak ha nektek is tetszik a munkája akkor pár bátorító szép szót és egy megosztás, lássa meg minél több ember, hogy igenis SOKAT ér az én kisfiam is!





Hálásan köszönöm előre is, egy büszke és törődő édesanya, Kovács.Magdolna. Budapestről