A 6 éve méltatlanul elment kis Szita Bence emlékére.. Isten Nyugosztaljon Drága Bencus!


Bencus emlékére...

Olyan csend van és átkozottul hideg,vakon fekszem, a fényt ki menti meg? Kinek van útjában egy ártatlan gyermek,ki tehet róla, hogy ez megesett?


Ki az, ki eldönti, hogy élhetek,hogy felnőjek, szeressek embereket,hogy tovább is éljem a kis életem,hogy párnára hajtsam este fejem?

Mért van, hogy kegyetlen ez a világ,mért jó, ha mindennap ejtünk hibát,volt-e valaha álomhajó,volt-e valaha igazi szó?

Nem tudom, most sem, ki hiszi el...?!Egy eltorzult erkölcs, miért felelni kell.Összetört testem már nem válaszol,titeket hívlak támaszomul!

Vigyázzatok, mert jön a halál!egyszer mindenkit szíven talál.Az nem mindegy, hogyan kap el,és az sem, ki milyet érdemel.

Köszönöm a sok könnycseppet én,Istenem, most fordulj felém,tudd meg, hogy innen is hálás vagyok,azt is köszönöm, ha ennyi jutott!


Jó lett volna még élni talán,játszani jókat a folyó partján,jó lett volna még élni kicsit,rugdosni tovább még a focit.

Nem, én már soha nem tehetem.Sorskerék, mért voltál fukar velem?!
-Maczkó Edit-