Hogyan kell megszégyeníteni és porba tiporni a vásárlókat? Hát így! Köszönöm Ezt a fantasztikusan együtt érző és emberbarát évzárást "kedves" Tesco!


"Álljon csak meg! Mutassa a szatyrát! Rakjon ki mindent a zsebéből! Ne ellenkezzen, hanem csinálja, amit mondtunk! Na ugye, hogy itt van az áru! El akarta lopni, mi? Maga piszkos tolvaj! Fel fogjuk jelenteni. Maguk meg, emberek, ne bámuljanak itt, mi csak a munkánkat végezzük.”


A termetes biztonsági őrök kivonszolják a megdöbbent vevőt, akinek lángol az arca, a körülöttük álló vásárlók meg jó hangos megjegyzéseket tesznek. Ilyeneket mondanak, hogy „nézd, ez az, aki lopott”, meg hogy „tolvaj”, és azt is, hogy „felháborító”.

Ismerős helyzet? Hogyne, bár ilyesmi leginkább az emberek rémálmaiban és a filmekben fordul elő. Néha persze a valóságban is. Rendre másokkal. Akik tényleg lopnak. Vagy ha nem lopnak, csak belekeverednek egy ilyen helyzetbe, amikor azt lehet hinni róluk, hogy loptak. A tömeg ugyanis csak azt látja, hogy jönnek a biztonsági emberek és rákiabálnak valakire: tolvaj, jöjjön velünk. Amikor aztán kiderül, hogy csak tévedés volt az egész, félreértés, akkor persze nincs tömeg. Akkor csak egy iroda van, egy-két bolti eladó, egy-két biztonsági ember, esetleg valami öltönyös kisfőnök, aki azt mondja, bocsánat. S megy mindenki a dolgára.

Van azonban, amikor a fenti rémálom valósággá változik. Ahogy egy olvasónk elpanaszolta, vele ez megtörtént. Itt, Debrecenben. Pár napja. Lehet, hogy nem szó szerint ezt mondták a biztonsági emberek, de lényegileg ez történt vele. Olvasónkat – aki különben eddig gyakran járt az üzletbe – hirtelen lerohanták a biztonsági őrök, rákiabáltak, leosztották, azt mondták, lopott. Nem is aznap, hanem az előző napon. Közben a körben álló vásárlók mind végignézték ezt. Nyilván meg is jegyezték az arcát. Ha látni fogják, az jut majd az eszükbe róla, hogy tolvaj. Talán majd össze is súgnak a háta mögött. Talán megmutatják a gyereküknek: „nézd csak, fiam, az a nő lopott valamelyik nap. Azt vitték az őrök. Látod? Lopott! Tolvaj!”


Olvasónk joggal érezte úgy, hogy mindenki szeme láttára megrágalmazták, meghurcolták, megalázták. Nem az történt, hogy odalépett hozzá egy biztonsági őr, hogy feltűnés nélkül közölje, hölgyem, jöjjön velem. Nem kalauzolta be diszkréten egy irodába, hogy ott elmondja neki: „kérem, a biztonsági kamerák felvételei alapján az a gyanúnk, hogy ön fizetés nélkül vitt el valamit tegnap. Nézze, ön van itt a felvételen? Nem? Igaza van, elnézést. Ez esetben további szép napot, jó vásárlást kívánunk, és még egyszer sűrű elnézést kérünk a kellemetlenségért.”

Ehelyett látványosan, nagy közönség előtt támadták le a vevőt, aki nyilván égett, és legszívesebben elsüllyedt volna a szégyentől, különösen, mert tudta, hogy ez csak tévedés, tudta, hogy ártatlan. Nem, az ott nem számított akkor és abban a pillanatban. Csak gyanítjuk: egyfajta erődemonstráció lehetett ez, megmutatni mindenkinek, hogy így jár, aki lop. (Meg a történet alapján az is, aki nem lop...)

A hölgy utóbb ugyan beírt a panaszkönyvbe, ám ezzel sem tudta meg nem történtté tenni a helyzetet. Akik látták elhurcolását, lealázását, azok számára ő nyilván egy bűnös, rossz ember. Nyilvánvaló, hogy nem mehet oda mindenkihez az üzletben másnap, meg harmadnap, meg hetek múlva is, hogy elnézést, tudja, én vagyok, akit megrágalmaztak, de én nem loptam, az csak tévedés volt. Egyet tehet: kerüli ezt az üzletet. Esetleg megfontolhatja azt is, hogy indítson-e pert, kérjen-e kártérítést. Amivel persze még mindig nem tudja meg nem történtté tenni az esetet. Mindössze elindíthat egy folyamatot, aminek során talán eljutunk oda is, hogy nem kerül szerepzavarba sem a biztonsági őr, sem az áruház. A méltó büntetést pedig csak az nyeri el, aki tényleg rászolgál. Megalázás, megszégyenítés nélkül. Mert létezik olyan változat is. S mert reméljük, nem olyan tanfolyamokat végeztek az üzletekben dolgozó biztonságiak, ahol esetleg azt oktatják, hogy le kell ordítani a vevők fejét, vagy a legkisebb gyanú esetén is elő a gumikesztyűvel, és rögtön testüregi motozást kell elrendelni. Mert az is lehet opció, csak nem ezen a kontinensen, nem ebben a gazdasági rendszerben... S nem a vevővel szemben, aki amúgy a pénzét hagyná ott.


Amúgy, jut eszünkbe: ha a boltok többségében arról tájékoztatják a vevőket, hogy a pénztártól való távozás után reklamáció nincs. Akkor ez nem vonatkozik a biztonságiakra és magára az üzletre is? Bármikor, bárkihez odamehetnek a biztonságiak, hogy maga lopott? Ha nem ma, akkor tegnap? Vagy tegnapelőtt? Vagy tavaly? Biztos, ami biztos, csak nehogy biztonságban érezzük magunkat akkor, amikor vásárolni indulunk?

Ha igaz, hogy a fenti történetben szereplő hölgyet egy körömlakk ellopásával gyanúsították meg, akkor viszont tényleg nagy kérdés, hogy valóban ennyit ér a becsület? Egy vevőé, egy ekkora üzleté (Tesco), vagy éppen egy biztonsági cégé? Néhány száz forintot? 
Téged is felháborít? Kérjük oszd meg, ha szerinted sem ez a helyes megoldás!