Annak a "kedves" utasnak szeretnék üzenni, aki ilyen undorító módon alázott meg engem és a down-szindrómás kislányomat! - Mégis milyen emberek élnek ebben az országban? Kérem segítsenek nekünk!


A következő megrendítő történetet egyik olvasónk, Kovács Edina küldte be hozzánk. Ezúton is  szívből reméljük, hogy tudtunk neki segíteni.


"Kedves mindenki! Pár oldalon már megosztottam a mai napon történteket, mely mély nyomokat hagyott bennem és kislányomban. Ma reggel 9 óra magasságában a kis Pannikámmal szálltunk fel a Pesti 8-as buszra, épp hazafele készülődtünk a bevásárlásból. Azt előrebocsátom, hogy a kis Panni Down-szindrómával született, amiről sem Ő, sem Én nem tehetek. Mindennél jobban szeretem Őt és ilyen atrocitás ez eddig még nem ért minket nyilvános helyen. Ezért is esett nagyon rosszul, mikor ma reggel leakartunk ülni az egyik dupla üléses helyre, aminek egyik fele szabad volt az egyik "kedves" idősebb utas (egy kb 70 éveibe járó nénike volt) volt olyan kedves és azt mondta, idézem: Sajnos az a hely már foglalt a férjének és különben is, én fiatalabb vagyok, igazán kibírhatnám, hogy állok pár percet a torz arcú lányommal együtt." 


- ekkor olyan mérges lettem, hogy köpni nyelni nem tudtam, mérgemben csak annyit tudtam mondani, - "hogy igazán sajnálni tudom, ha ön csak ezt látja meg egy gyermekben, gondolom sosem volt magának gyermeke, az tisztán látszik." Majd otthagytam és elmentünk a busz végébe, ahol a következő megállónál leszálltunk, szerencsére csak 1 megállót kellett gyalogolni hazáig, amit sírva tettem meg, a kislányom nem nagyon hallotta tisztán amit a néni mondott, aminek örülök, mert legalább Ő nem sérült (annyira). Csak annyit látott, hogy az édesanyja sír, mikor megkérdezte miért, csak azt mondtam neki, hogy csúnyát mondott rá a néni, és anyunak rossz kedve lett.. Most komolyan kérdezem, kedves magyar emberek, ez a színt?? Miért kell bántani egy ártatlan helyet kereső anyukát és gyermekét, aki aztán meg végkép nem tehet arról, hogy kicsit "más" mint a többi? Magyarország, és kedves 8-as buszon utazó idős nénike, én így NEM szeretlek! Kérem önöket is, osszák meg írásom, hátha eljut ehhez a kedvesnek nem nevezhető és empátiában erősen hiányt szenvedő, korlátolt idős asszonyhoz.
Kovács Edina, egy BÜSZKE anyuka.